Én vagyok, a gyermeked

Én vagyok a kétely.
Én vagyok a kétely, amely a következökböl áll:
dohányzom,
iszom,
nem vagyok tökéletes.
Idösebb vagyok,
alkalmatlan vagyok,
szeszélyes vagyok.
Nem tudom, hogy magamból eleget képes vagyok-e,vagy akarok-e adni.
Nem tudom hogy a generáció-vonalat összezavarhatom-e.
Nem tudom, hogy egy állapotos nő nem kellene-e hogy fiatalabb és naivabb legyen.
Nem tudom, hogy jó anya tudnék-e lenni.
Nem tudom, hogy jó nö tudnék-e még lenni.
Félek, hogy ezzel végképp összezavarom az életem.
Félek az idő múlásától,
félek a világtól,
félek saját magamtól,
szóval félek TŐLED!

(szünet)

A gyermeked vagyok,
nem várok el semmit tőled.
Nincsenek hitvány gyermekek,
tehát nincsenek hitvány anyák sem.
Én ismerem a kételyt.

Ismerem a kérdőjelet,
ismerem a félelmet is
a kezdet kezdetétől fogva.
Az én utamba ezek sosem álltak.
Mindig csak neked.

Nem a félelemhez
nem is a kételyhez -
csupán hozzád jöttem.

Én hozzád akarok jönni.
Azt akarom, hogy te láss engem,
te ringass,
téged avassalak anyává,
te érezz,
te lélegezd be testem illatát,
te fogadj magadba.
Nézd, hogy enged fel szíved zárja.
Fokról fokra.
A szíved alatt akarok feküdni.


Tudom,
úgy lesz, ahogy mindig is volt.
Tudom,
hogy én egyszerűen csak egy gyermek vagyok,
nem több, nem kevesebb,
nem túl korai,
és nem túl kései-
pontosan érkező.
Ismerem a benned levő anyát,
és ismerem apámat is.
Ti vagytok azok, akikhez tartozom.
Mert én csak én vagyok,
és te egyszerűen csak te.
Semmivel, senkivel,
se magammal, se veled szemben
nincsenek feltételeim.

Az idő itt és most-ban áll,
és én is itt és most vagyok.
Az idő jó.
Te jó vagy.
Én jó vagyok.

Minden jó.

(Fordította: Iby)